11/22/63 - Avagy egy újabb remekmű King tollából

Közel 1400 oldalon át tartó izgalom és körömrágás. Az eleje kicsit zavaros volt (mondjuk ez talán betudható annak, hogy el sem olvastam a könyv hátulját), de aztán.. HÚHÚ!!!

A történet hőse Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele és ezzel rántja Jake-et nagy bajba, az olvasót meg nagy izgalomba: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Ráveszi Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amely mindent elrontott: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot J. F. Kennedy meggyilkolásában. A múltban tett kirándulásnak van azonban egy hátulütője: amennyiben az időutas hazatér, de aztán újra ellátogat a múltba, „reset” következik be: az eredeti körülmények állnak helyre, a beavatkozás megsemmisül.

Jake, aki a múltban a George Amberson nevet veszi fel, főpróbát akar tartani. Középiskolája sérült, öreg pedellusának családját 1958-ban az apa kiirtotta, Jake-George tehát azért megy vissza 2011-ből 1958-ba, a családirtás előtti hetekbe, hogy megmentse a családot. Ekkor veszi kezdetét a rengeteg bonyodalom, amely az új életével jár: szenvedélyes viszony, nagy, komoly szerelem, beteg lelkű, bosszúszomjas férj felbukkanása.Hajsza Oswald után, megfigyelés, szövetségek, barátok. Nem akarom lelőni az összes poént.

Ez a harmadik könyv a polcomon, ami nem a nyálas, amerikai, nagybetűs, Happy End. Hála istennek. A vége egyszerűen zseniális. Sajnos a buszon olvastam, így nem tudtam bömbölni, mint ahogy szerettem volna. Sajnos túl hamar elolvastam. A szöveg, a megfogalmazás felejthetetlen, nagyon jó viccek, intelligens humor.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti King-et, szereti az izgalmakat, a tragikumot és a jó dumát. És persze a felejthetetlen történetet.

E.

Holtodiglan - bevezetés egy pszichopata elméjébe

Ez egy igazán elgondolkodtató írás Gillian Flynn zseniális írónő gondozásában. Egy kedves barátomtól kaptam a könyvet múlt hónapban szülinapomra. A könyv ajánlóját elolvasva nem igazán gondoltam, hogy ennyi mindent kihoz majd belőle az írónő.

Egy meleg nyári reggelen Nick és Amy Dunne ötödik házassági évfordulójára készülődik. A romantikus reggeli után a jóképű Nick okos és csodaszép felesége eltűnik. Nickre egyre nagyobb nyomás nehezedik a rendőrség, a média, valamint a lányukért elvakultan rajongó szülők részéről. Nick különösen viselkedik: furcsán ködösít és láthatólag megkeseredett – de valóban gyilkos? Amy naplója és Nick elbeszélése egy szépen induló, ám fokozatosan megromló kapcsolat egy nyomasztó világába nyújt betekintést. A kérdés csupán az, ha nem Nick a tettes, akkor hová és miért tűnt el a szépséges feleség?

Abszolút érdekes és izgalmas a könyv, meglepő fordulatokkal. NAGYON meglepő fordulatokkal. Nem rugaszkodik el az életszerűségtől, abszolút elképzelhető a történet és az események. Nem éreztem azt olvasás közben, hogy na ez lehetetlen. Teljesen el tudom képzelni, hogy egy ember képes legyen elkövetni olyan dolgokat, amit a "pszichopata, ostoba ribanc" antihősünk véghezvitt. Zseniálisan elmebeteg. Manipuláció, színészkedés, hazugságok. Minden csak a látszaton múlik. Ha te el tudod hitetni másokkal, hogy kedves és aranyos vagy, hogy te vagy Elképesztő Amy, akkor az is leszel a világ számára. Csak te tudhatod, hogy igazából manipulatív, bosszút forraló, számító ember vagy.

A könyv Amy igazság érzetén alapul és azon, hogy mindenképp övé kell hogy legyen az utolsó szó, bármi áron. És most azt gondolhatnátok, hogy akkor is, ha igazából nem neki van igaza, de valamilyen elferdített igazság, kifacsart valóság szerint neki jár az utolsó szó joga. 

Szuperül kitalált, finom munka. Nincsenek elvarratlan szálak, mindenre gondolt Gillian. Mondhatni Elképesztő! :) 

Jó olvasást!

E.

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Már régóta érik ez a bejegyzés (kb. 3 napja) egy szülinapomra kapott könyvemről (Cintitől kaptam még tavaly)  Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei c. könyv Ransom Riggs gondozásában. 

Egy rejtélyes sziget 

Egy elhagyott árvaház 

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek. 

Egy igazi különlegesség. Ha jól rémlik nagyjából két nap alatt végeztem vele. Lebilincselő, fantáziadús, érdekes. Élvezetes olvasást nyújt bárkinek, felnőttnek, fiatalnak egyaránt, csak az illető legyen nyitott a furcsaságra.

Az egyik legjobb dolog a könyvben, hogy a benne szereplő képek (mert hogy "illusztrált") nem a   történet után keletkeztek, hanem az író és barátai, családtagjai hoztak el érdekes fotókat kiárusításokról, garázs vásárokról, bolhapiacokról, és ezen képek köré íródott a történet. Igazán magával ragadó. Előfordult, hogy csak a képet nézegettem, elemeztem pár percig, és csak azután olvastam tovább. Persze a végén, már ezt nem lehetett, az izgalom miatt.

Tökéletes a könnyed délutánokra, elalvás előtt, jó időben, rossz időben, irodalom órán, ha szomorú vagy, vagy ha boldog. Bármikor!

Be kell valljam, egy dolog bosszant. Hogy még nincs folytatása....

Remélem, sokan elolvassátok majd. Szép estét!

E.

World war Z - Zombiháború

Ez a könyv nagyon sokat jelent nekem. Maga az, hogy a könyvespolcomon van. Az ember, akitől kaptam, és az ember, aki tőlem kapta. Ebben a könyvben rengeteg van. Történetileg, a második világháború után játszódik, és rémisztően valósághű. Ez a könyv, Max Brooks alkotása. Lenyűgöző. Szeretem.

World war Z - Zombiháború

Az egész könyv egy hatalmas interjú. Sok, különböző emberrel. Van, akikkel csak egyetlen közös pontjuk van. Ez pedig nem más, minthogy túlélték a zombiháborút.

A könyvben az író, szinte minden nemzetiséghez tartozó emberrel készít legalább egy interjút. Roppant érdekes, és logikus, kronológiailag teljesen helyes a felépítése. A szerkezet nem hiányos, mindenre kitér és érdekességek sokaságával van megfűszerezve. A fordító és a szerző külön lábjegyzetben megjegyez minden háttér információt, ami roppant praktikus és sokban megkönnyíti az olvasók dolgát.

A szerző egy rövid bevezető után az alapokról kezdi a történetet, a nulladik beteggel, bár az ő megfertőzése körül továbbra is sötétség van. A továbbiakban azonban szép gondolatmenet alapján rendezi le a dolgokat, kezdve a vírus terjedésével, a káoszon át a különböző megoldásokig. 

A mű maga félelmetesen valósághűre sikeredett szerintem, fiktív mivoltát figyelembe véve is. Ha jól tudom, Brad Pitt új, zombis filmjének alapja ez a könyv. Hát, roppant kíváncsi leszek rá..... (nem, cseppet sem állok szkeptikusan a dolgokhoz, dehogy...). De lesznek vele szemben elvárásaim. 

Ez a könyv tipikus példája a "ribanc könyv"-nek. Ez is egy olyan könyv, amin mindenki végigmegy. És egy kezemen meg tudom számolni, hogy a sok emberből, amihez kb 4 kéz is kevés, hogy megszámolja, hánynak nem nyerte el a tetszését. 

Érdekes a történet, jól felépített menet, kitűnő megfogalmazás, ötletesség jellemzi Max könyvét. Csak ajánlani tudom. Főleg azoknak, akik szeretnek izgulni egy könyvön és bírják a zombis jelenetek tömkelegét!

Köszönöm szépen a figyelmet és ne hagyd, hogy zombivá tegyenek!! (:

C.

A halál kémiája

Tavaly nyáron egy érdekesnek ígérkező könyvet véltem felfedezni egy Alexandrában kóvályogva. A borítón szürke bőrű, szőke hajú nő feküdt, és rikító, nagy betűkkel volt feltüntetve fölötte, hogy "A halál kémiája", alatta pedig az írója, Simon Beckett. Így rögvest el is határoztam, ha törik, ha szakad, azt a könyvet megszerzem. És így is lett.

Mint aztán az a könyv hátuljából kiderült, a történetünk főhőse egy vidéki orvos lesz, aki anno igazságügyi orvosszakértő dolgozott (olyan, mint a népszerű sorozat, a Doktor Csont - Dr. Brennen-je). 

Csakhogy a nyugodt. vidéki élet álcáját lebomlasztja egy kisfiú nem épp kellemes felfedezése. Amit a borítón kicsit finomabb formájában láthatunk viszont. Így aztán újra a halottakkal kell "beszélnie" főszereplőnknek. 

Azokat a részeket különösen szerettem a könyvben. Egyszerűen imádtam minden pici, profi megmozdulását, amit olyan "konyhanyelven" írt le Mr. Beckett, hogy minden olvasni tudó, halandó ember is megérthesse, doktori diploma nélkül is. De mégsem érez az olvasó egyetlen szót sem oda nem illőnek, és még csak olyan érzése sem lesz, hogy "ezt biztos valami nagyon bonyolult szakszóval kellett volna kifejezni, csak nem tette, hogy az egyszerű ember is megérthesse". 

SPOILER VESZÉLY!!!!!

A bonyodalmak akkor kerekednek ki igazán, mikor világossá válik előttünk, hogy egy sorozatgyilkos van a háttérben. Érdekes dolgok kerekednek ki belőle, és roppantul tetszik a krimi jellege, mert ebben a történetben, mint az a végén kiderül, nem egészen ismeretlen előttünk a gyilkos kiléte. És még utána sem ül el a por! A történet végén dobni fogsz egy triplaszaltót csukamozdulattal, mikor kikerekedik a főgonosz az egészből.

 Egyszerűen szépen és összetetten megszerkesztett, sok bonyodalommal, cseppet sem bonyolult megvilágítással és érthetően kifejezve.

Természetesen itt is kapunk egy kis romantikát, hiszen - akárcsak a halál - ez is az élet egyik legalapvetőbb eleme. Nem szeretnék túl sokat elárulni, de nem éppen idilli lesz a románc és sokkal inkább még pezsgőbbé varázsolja a művet, mintsem egyfajta megnyugvást, biztos és sérthetetlen pontot kínálna.

Lenyűgözőnek találtam a könyvet, kettő napomba telt, mert nem bírtam letenni. Természetesen vannak benne szomorú és kevésbé izgi részek, de ha az egész úgy pörögne, mint a csúcspontjai, minden olvasó szörnyet halna a könyv felénél. Azt meg ugyebár senki sem akarja.

Nyugodt szívvel ajánlom minden krimi-, és orvososdi kedvelőnek, mert garantálom, hogy tetszeni fog nekik ez a könyv! Mesteri munka!

Köszönöm a figyelmed, kedves olvasó, örülök, hogy itt voltál és remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésed! (:

C.

A nemlétező szavak enciklopédiája

Roppant érdekes könyv akadt egy ideje a kezembe, az Ulpiusház-ban bóklászva. Pici, nem valami vastag, rikító türkiz borítóján pár montázsolt kép. A legérdekesebb mégis a címe volt: A nemlétező szavak enciklopédiája. Most azt hihetnéd, hogy tele van értelmetlen szavakkal az egész, mögötte meg tengernyi magyarázat, hogy akkor most mi mégis mit jelent. Valójában pedig teljesen más....

A szerző, Inczédy Tamás, tehát igen, magyar. Mert magyar íróktól is kaphatunk remek műveket! Nem csak a külföldiektől. Üzenném ezt minden Amerika- és Anglia majmoló kis....lánynak.

Kinyitottam a könyvet, és olvasni kezdtem a legelejét:

"Az autóm? Sárga kispolszki. Érző lény, de tényleg. Neve is van: Tragacs. Szeretem."

Őszintén szólva, már itt éreztem, hogy nekem ez a könyv iszonyatosan nagyon tetszene. Ott abban a szent pillanatban el is határoztam, hogy akár meg is gebedhetek, és ha életem utolsó mozzanata is, ez a könyv akkor is az enyém lesz. valahogy pont olyan ostobának éreztem, hogy megérintette lelkem, és tudtam, valahogy éreztem, hogy ez a könyv olyan lesz, mint a lelki társam. :D

Nem lehet publikusan olvasni. Irtó hülyén nézel ki a vonaton, amikor egyszer csak felnyerítessz, majd nem bírod abbahagyni a röhögést perceken át - amikor teszem hozzá, teljesen egyedül ülsz. Furcsán fognak rád nézni az emberek. Mégis azt kell, hogy mondjam, megérte.

Történetünk leginkább főszereplőinek nevezhető fazonjai, szám szerint öten vannak: Pötyke, Rudi, Géza bá', Kígyó és Rousz Endre. Aztán a csapat bővül majd még öt emberrel, de azt már nem írom le, mert az túl nagy spoiler, hogy kik ők, és miért kerülnek a középpontba.

A regény maga pedig a 12 kötetnyi, rózsaszín bőrborítással rendelkező könyv körül forog, ami telistele van nem létező szavakkal. Amit eredetileg senki nem akart kiadni. és amit aztán mégis mindenki szeretne magáénak tudni.

A mesterműnek (szerintem nyugodtan hívhatjuk annak) továbbá van autós és nem autós, üldözési és menekülési jelenete, rengeteg humorral, E/1-ben megírva, amiben szintén sok kreativitást látok, ugyanis 5 különböző "én" szerepel benne. Nem kell megijedni, cseppet sem zavaros tőle a kép.

Mindazonáltal, a történetet roppant eredetinek, lehengerlőnek és látványosnak találom. Bocsánat a ronda szóhasználatért, de nekem valami kibebaszottul nagyon tetszik! olyan humorral van megírva, ami már önmagában is épp elég vicces, de mégis olyan poén maga az alaptörténet is, hogy nem csoda, ha nem bírom megállni nyilvánosságban sem, és könnyesre röhögöm magam rajta.

Összegezve, tényleg, hatalmasat alkotott az alig 183 oldalas regényben Tamás, és remélem kapok még tőle könyvet a kezembe. Garanciát mernék rá vállalni, hogy az is legalább ilyen élvezetes lesz! Gratulálni tudok csak, kedves Tamás! (:

Köszönöm az időd, amit rám szántál és elolvastad az ajánlóm, és remélem a könyvet is megkörnyékezed, mert igazán nagyon megéri! (:

C.

Szexmozi

Terítéken, az imént befejezett olvasmányom Fehér Klárától, a Szexmozi. Rövidebb, hosszabb történetek, egy kitűnő magyar írónő gondozásában. Tanulságos és vicces novellácskák, kétpercesek, pársoros alkotások jelennek meg a rövid terjedelmű könyvecskében.

Aki olvasott már Fehér Klárától bármit is, tudja, hogy az írónő mindent könnyed humorral kezel, bájosan írja történeteit. Mindenki visszautazhat az írónő fiatalkorába a történeteivel. (Pár éve elolvastam a Bezzeg az én időmben c. regényét, és azt is imádtam, ezért döntöttem úgy, hogy olvasok még valamit az írónő tollából)

Az író mondja: Ez a könyv sok mindenről szól. Arról is, hogy mit lát egy férj egy amerikai szexmoziban, hogy kölcsönadjuk-e Feriéknek a magnót, hogy visszajön-e önként a görög fogoly, akit egy napra szabadon engedtek, hogy eljut-e az ember Dániába, és hogy elférünk-e majd az autóbuszon kétezerben, amikor már hatmilliárd ember él a Földön…Annyiféle érzés, indulat és hangulat van ezekben a kis történetekben, hogy most amikor leteszem a tollat, eszembe jut szeretett tanárnőm, Amália néni, akitől tizenkét éves koromban a magyar nyelvet és irodalmat tanultam. „Kislányok – mondta Amália néni –, kétféle irodalom van. Lírai és epikai. Líra, amikor a költő elmondja érzéseit, epika, amikor leírja a körülötte levő világot.” "Amália néni, kérem – nyújtóztam én az első padból –, és mi van akkor, hogy a költőre úgy hat a külvilág, hogy érzéseivel összekeveredve mondja el őket?" „Ülj le, fiam, hülye vagy. Ha én ezt nem mondtam, akkor ilyen nincs.” Még szerencse, hogy nem hittem el neki.

Ha van egy pár szabad percünk, nyugodtan kinyithatjuk a könyvet és elolvashatunk egy "eszme-frissítő" sztorit. Tényleg feldobja az ember napját. Hangulatteremtő és jó kedvem lesz tőle. Sajnálom, hogy vége lett. Tervemben áll még sokat olvasni Klári néni könyveiből (már meg is rendeltem egyet), mindenképp jó olvasmány.

Remélem, hogy minél többen elolvassátok majd ezt a könyvet, mert érdemes.

E.

Van rosszabb az iskolánál....

Kulisszatitok: tagadhatatlanul japánmániás vagyok! 
Minden ami anime, manga, kultúra, zene, és természetesen könyv. Szóval most engedjétek meg, hogy hódoljak ennek az imádatomnak és bemutassak nektek egy kiváltképp brutálisra sikeredett, japán eredetű könyvet.

 A szerző: Takami Koushun (bocsi emberek, nem bírom leírni magyarosítva, hogy "Takami Kósun" egyszerűen túlontúl vulgárisnak tartom), állítások szerint, Suzanne Collins Éhezők Viadalához hasonló művet bocsátott ki a Battle Royale-ban. Valójában azonban Koushun könyve előbb jelent meg, mint a Hunger Games. Egyenlőre azonban a könyvet szeretném véleményezni és nem a tévhiteket. 

Szóval akkor BATTLE ROYALE! 

A könyv alaptörténetének fókuszában egy 42 fős, középiskolás osztály áll, akik kegyetlen jutalomként részt vesznek egy, a kormányuk által szervezett, akcióban. Egy játékban, ahol a legjobb barátodból is a halálos ellenséged lesz. Ahol tényleg a LÉT a tét. Ahol a nyertes nem pénzt, mégis mindent visz. Egész pontosan 1+ 41 életet, díszdobozban, nameg nem csekély jelentőségű lelki sérülést és egy beteg elmét. 

A történetet E/3 személyben ismerjük meg, az osztály egyik hímnemű tagjának szemén át. A nevek magyarosított japánul vannak, ami nekem valami elviselhetetlen mértékben okozott fájdalmat. Ettől függetlenül végigolvastam a művet (bár néha ellenállhatatlan kísértést éreztem, hogy áthúzzam pirossal a neveket, vagy kijavítsam őket). 

A könyv elején egy térképet találunk, majd a bevezetés első részének "Egy pankrációmániás monológját olvashatjuk egy másik világból". Így mutatja be a szerző címéül is szolgáló kifejezés jelentését; tehát hogy mi is az a Battle Royale. Majd egy nem túl hosszú Prológust kapunk, ami valójában egy hivatalos levél. A történet folyamán jelentőséget is kap majd.

Rögtön ezek után egy osztálykirándulás elején találjuk magunkat, seregszemlét tartunk, mind a 42 gyermekről információkat kapunk valamilyen mértékben, aztán hamar a rossz irányba fordul a busz és megismerik a szereplők a játékszabályokat.Mindenki kap egy térképet, 2 palack vizet, kenyeret és egy random fegyvert. Lesz, aki villát kap és lesz aki géppityut. És ki ne felejtsem a nyakörvet!

A történet folyamán megismerkedünk barátságokkal, tervekkel, szövetségekkel és remélem senkit sem lep meg, ha azt mondom, hogy drámával is találkozunk (személy szerint sírtam is rajta). Kapunk ízelítőt egy diktatórikus társadalomról, emlékképeket, akciót és vért. Érdemes megemlítenem, hogy romantika is van benne, de olyan csekély, hogy ma már az oviban sokkal romantikusabbak miniatűr "szerelmeseink".

Nekem nagyon tetszett és tényleg az egyetlen negatívum amit fel tudok hozni, az csakis a fordítás miatt van. A nevek. Na meg az, hogy nem menekül meg minden kedvenc szereplőm. nem is tudom, mit várok.... Hiszen csak egy azaz 1 maradhat. Csak gyomrosabb olvasóknak ajánlom!

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, és sose feledjétek kihúzni a kést az emberek hátából, nehogy ugyanazzal a késsel vágja el valaki a nyakatokat! :D

C.

A leghíresebb Anna

Anne Frank (gondolom mindenkinek legalább a neve ismerős) becses naplójának véleményezésére szántam el magam. Akit érdekel a II. világháború, annak mindenképp kötelező olvasmány.

A náci zsidóüldözés miatt két évig 1942–1944-ben nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtekében bujkált. Egész idő alatt naplót vezetett, mindaddig, míg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket.

Igazából nem azoknak ajánlom, akik csak az egyszerű tényekre kíváncsiak, hanem azoknak, akik arról szeretnének olvasni, hogy egy tízen éves zsidó kislány, hogyan éli meg a háborút és a vele járó bujdosást. Igazán elgondolkoztató olvasmány lehet annak, aki igazán beleéli magát a történetbe. 

A vége nekem már nyögvenyelősen ment, de mindenképp megérte elolvasnom. Mivel Anne és a családja (kivétel az apuka) meghal valamelyik táborba, kijózanító lehet, hogy az élet nem happy end, sokkal inkább egy tragédia. Egy zsidó kislány szeméből láthatjuk az életet akkoriban, elgondolkozhatunk rajta, hogy egy fiatal tinédzser lány fejlődését miben befolyásolta a náci megszállás.

A közelmúltban volt szerencsém Hollandiában megfordulni, és sajnos nem jutott időm a Frank ház megtekintésére  nagy bánatomra. Pedig úgy indultam el, hogy az a fő cél. Mindenképpen elmegyek még életemben egyszer Amszterdamba, ahol az első dolgom lesz ellátogatni az épületbe, ahol bujkáltak.

Ha valaki elolvassa ezt a könyvet, biztos az lesz az érzése mint nekem, hogy ezt nekem LÁTNOM KELL!!!

Köszönöm a figyelmet, és köszönöm azoknak a kitartást, akik figyelemmel követik a blogunk fejlődését! :)

E.

Pillangóbőr

Pár órával ezelőtt sikeresen befejeztem az egyik legújabb könyvet az aberrált, perverz, sokkoló és kriminális listáról. Az orosz mű, ami a Pillangóbőr címre hallgat, Szergej Kuznyecov keze munkája. A véleményem határozott és megoszló.
Lássuk akkor a medvét.

A könyv eleje annyira nagyon tetszett, hogy szinte biztosra vettem, újabb könyvvel bővül kedvenc könyveim listája. Olyan hangulata meg világa volt az egész könyvnek, hogy tökéletesen abba a hitbe ringattam magam megfelelő könyv lesz ez nekem. A történet végére biztosan tudtam, hogy csalódnom kell. A könyv a továbbiakban cseppet sem tudta számomra produkálni azt a színvonalat, amit az elején felfedezni véltem.

Véleményem szerint túl sok benne a szélsőség. Túl sokat foglalkozik az író jelentéktelen dolgokkal. Túl hosszan és számomra unalmasan mesél el dolgokat, meg túl keveset tudok az oroszokról ahhoz, hogy ezt a könyvet megfelelően élvezni tudjam. Igazság szerint a másik véglet, a sok gyilkolás-csonkítás is olyan mértéktelen benne, hogy megfájdult a gyomrom és erőteljes hányingerem kerekedett. pedig az ilyenekhez van gyomrom. Nem ma kezdtem az ilyen könyvek olvasását. De azért az a mértékű betegség, ami ebbe a könyvbe bele van sűrítve....!

A nyomatékosítás egyik legjobb eszköze az ismétlés. Néhol be is jön, de amikor 2 oldalon belül 9x olvasod azt, hogy "a számok a specialitásom", vagy más, egész mondatokat, meg amikor két teljesen független szereplő él ugyanazzal a hosszú és bonyolult hasonlattal (amit két különböző ember képtelen ugyanúgy kitalálni), elgondolkodsz, hogy mi a sz@r van?! És nem kicsit idegesítő, egyébként.

Végül is nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem fogom többször megtenni. Vagy ha mégis, az csakis azért lesz, mert most vannak dolgok, amiket nem egészen értek. Mert minek kell mindent letagadni a könyvből az utolsó 10 oldal előtt?! Meg amúgy is... Szóval ezért. 

Mondjuk azt is el kell ismernem, hogy van benne egy brillírozós fordulat. A szememben pedig a krimi értéke csökken a gyilkos miatt. A végét gyorsnak éreztem, de a legvége megint tetszett. 

Összefoglalva, csak erős gyomor mellé ajánlom, perverzségekben bővelkedik és még az alaptörténet is elég hétköznapi, amitől csak még rémisztőbb lesz. Viszont érdekes olvasmány azoknak, akik érdeklődnek a történelem legnagyobb sorozatgyilkosai iránt. 

Köszöntem a figyelmeteket és óvatosak legyetek a metrón! (:
C

Egy újabb, NEM happy end-es könyv

E. korábban már említette ugye (az Egy sötét nagyúr haláláról szóló bejegyzésében), hogy a polcán vannak azok a bizonyos szomorú befejezéssel rendelkező könyvek. Nos, ezek közül az egyik nekem is nagyon nagy kedvencem. Az írónő, Lilith Saintcrow, alaposan kitett magáért, amikor megírta Az ördög szolgálatában című könyvét. Igazi gyöngyszem!

Spoiler veszély!!!!

Az egész könyvben az a legjobb, amilyen világot körénk fest. Olyan harmonikusan kapcsolja össze a valós dolgokat a saját fantáziájának kisebb nagyobb elemeivel, hogy szinte fel sem tűnik, hogy nem tudod, ezt most tényleg csak ő találta ki, vagy ahol ő él, ott tényleg ilyen van?! Azt kívánod, bár te is láthatnád azokat a dolgokat és bárcsak te is élvezhetnéd a száguldozást egy légszörfdeszkán. Hogy vajon tényleg olyan jó érzés, amilyennek leírta? Mert igen és nem is kicsit részletes leírást kaptunk arról, hogy milyen érzés egy modern, még szinte fel sem talált technológia hátán meghódítani a hiperteret az űrautók korában.

Akármennyire is utáltam érte az írónőt, tetszett a befejezés. A történet közepében a csavarok, a történet mágikus indítása, az egyedülálló cselekményváz...! Nem találsz ehhez a könyvhöz hasonlót se, legalábbis nekem még nem sikerült. Egyedi, érthető, fantázia és akció dús. Romantikus, drámai, vicces, érdekes és izgalmas. Fantasztikus és pont.

Sajnálom, én ezt a könyvet csak dicsérni tudom.  Nem laposodik el a sztori, nem lesz túl nyálas- csak néhol könnyes- és káprázatos. Szerethető, nem is kicsit. A vége nem összecsapott, kifejezetten érdekfeszítő ráadásul, hiszen egy teljesen új karakterrel fogunk szembesülni és hatalmas dilemmával.

Szóval akkor zárom is mondandóm, csillagos ötös a könyvre, minden szempontból, az egyetlen gondom pedig azzal van, hogy a többi kötete nem jelent meg (még) magyarul. Ezt az egyet rohadtul sajnálom.

Köszönöm a figyelmet! (:
C.

A terápia

Bocsánat az utóbbi időben történt inaktivitásom miatt, csak pöttyet el vagyok havazva.
kezdjük ott, hogy rögtön 6 könyvvel vagyok félbe. És most azon töprengek, hogy melyikről is írjak.

Most mégsem ezek közül fogok egyelőre írni. Most egy ezektől teljesen független, egyedülálló könyvről szeretnék mesélni nektek. Egy német szerző, Sebastian Fitzek egyik magyarul is megjelent könyvéről szeretnék ízelítőt adni nektek. A címe: A terápia.

Figyelem, pszichothriller!

A történet elejét egy kislánnyal kezdjük, akit alig látunk majd megjelenni a könyvben, mégis az egész könyv róla szól. Még pontosabban arról, hogy hol van.
A történet főszereplője a kislány apja, akinek foglalkozása pszichiáter. A helyszín és a cselekmény érdekes, nameg ahogy összerakja a történetet...! Érdekes, várt és váratlan fordulatok tarkítják az egészet és rohadtul izgalmassá teszik az egész könyvet. Ez egy olyan tipikusan lebilincselő olvasmány. Ez tényleg, LETEHETETLEN .

A könyv maga két napig tartott, maximum háromig. Nem emlékszem pontosan. Az egész sztori pörög, néhol gondolsz arra, hogy most ez meg az fog történni. És néha igazad lesz. Néha meg olyat mutat Fitzek, hogy akkor se találtad volna ki, ha 800 évig élnél. Ettől lesz érdekfeszítő.

A történet vége nehezen értelmezhető volt számomra. Fiatal is voltam meg különben is... Szumma szummára a történet végét 2x teljes egészében + visszalapozásokkal kellett elolvasnom, hogy felfogjam teljes egészében. Ez cseppit rontott szememben az értékén, de jelentéktelen mennyiségű, szóval szinte elhanyagolható. (:

Igazság szerint nem túl könnyű olvasmány, de annál élvezetesebb. Csak a vége volt kissé kusza, de egy ilyen zseniális cselszövéshez csakis egy ilyen bonyolult és nagyvonalú befejezés társulhat, nem róható fel negatívumként az írónak! :)

S. Fiztek másik könyvét is sikerült már elolvasnom, és meg kell hogy mondjam, az nem tetszett ilyen mértékben. Az is hasonlóképp jó volt, csak más stílusban (nem túl sokban különbözik ettől, csak annak hosszabb a bevezetése), és kicsit kiszámíthatóbb a vége. De arról majd egy másik bejegyzésben! :)

Ajánlom a pszichothriller és krimikedvelőknek, a szakma egyik nagy remeke!!
10 / 9+1  :D

Köszöntem a figyelmet és bocsánat, ha valaki hiányolt esetleg!

C. :)

A sündisznó eleganciája

A következő bejegyzésnek a frissen elolvasott Muriel Barbery regényét, A sündisznó eleganciája c. könyvet szánom, ami büszkén lépett a kedvenc olvasmányaim sorába.

Az ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét. Nem szeretné. hogyha a lakók rájönnének, hogy intelligens, az ostoba, otromba, együgyű házmesternő sztereotípiájába bújik.

A 12 éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, a családjáról és legfőképp a házban lakó "arisztokratákról", azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat, majd véget vet életének, ugyanis szerinte észhez tudná ezzel téríteni a családját, hogy a világ nem olyan szép, mint amilyennek ők látják a 600 négyzetméteres lakásukból.

Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi Ozu úr, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, és rájön, hogy a két "sündisznó" fontos értékeket rejteget, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket.

Nem éppen az a tipikus regény. Inkább az élet értelmével foglalkozik a két művelt főszereplő szemszögéből, akik igazán megértik egymást, mind ketten azonos nézeteket vallanak.

Ez a könyv nem azoknak való, akik csak átsiklanak egy könyvön. Inkább azoknak ajánlanám, akik szeretnek megállni egy pillanatra az oldal közepén és elmerengni azon, amit éppen olvastak.

A története egyszerű, nincsenek nagy fordulatok. Inkább megható pillanatok, amikor az egyik narrátorunk ráébred egy fontos dologra és az (ha csak egy kicsit is) megváltoztatja az életét és az életszemléletét.

Egy kis finomság a könyvből, hogy megértsétek a hangulatát:

– Hú, azt a kurva…! – mondja Manuela.

Egy ilyen közönséges szó Manuela szájából, akitől még soha nem hallottam közönséges szót, kicsit úgy hangzik, mintha a pápa magáról megfeledkezve odavetné a bíborosainak: De hol van az a rohadt pápasüveg?

(…)

Manuela szünetet tart, meg van bántva:

– Ha legalább azt mondta volna: És én most mit fogok csinálni maga nélkül?Szerencséje van, hogy magam helyett beajánlottam hozzá Rosie-t. Ha nem így lenne, azt mondtam volna: Pallières asszony, csinál, amit akar, én sz…ok rá.

Szaros pápasüveg, mondja a pápa.

(…)

– De nagyon hamar megtudja majd – mondom.

– Igen – súgja Manuela örvendezve. – De tudja mit? – teszi hozzá – Egy hónap múlva már azt fogja mondani: Manuela, a maga kis Rosie-ja egy gyöngyszem. Nagyon jól tette, hogy beajánlotta maga helyett. Ó, ezek a gazdagok… a kurva életbe!

Fucking pápasüveg, idegeskedik a pápa.

Ajánlom mindenkinek, aki egy kis filozófiára vágyik. Kötelező olvasmány, ha csak úgy lebegni akarsz az éterben.

 Jó szórakozást!

E. 

Árnyak

Sziasztok!! 

Haza értem és kezdésnek az úton olvasott könyvről szeretnék írni. Sikerült elolvasnom kilenc nap alatt szóval annyira nem volt rossz. A regényt Lesley Pearse írónő produkálta, címe: Árnyak.

Utazásra tökéletes könyv. Nem túl hosszú, nem történek benne annyira izgalmas dolgok, hogy az ember ne tudná lerakni. Két megálló közé tökéletes. Fantázia dús, a története is a helyén van, de többre számítottam. Egy meglepő fordulatra talán, vagy arra az izgalomra, ami nem hagy aludni esténként. Sajnos ezt nem kaphattam meg. Ennek ellenére az írónő eddig megjelent könyveit is el szándékozom olvasni.

Egy fiatal lányról olvashatunk ebben a műben, aki annak ellenére, hogy szép, okos és intelligens, a sors nem volt hozzá kegyes. Rengeteg megpróbáltatáson kell át esnie, inkább át küzdenie magát. Persze (sajnos) a vége a jól megérdemelt Happy End. A nagy betűs fajtából. A gonosz elnyeri méltó büntetését, mindenki rátalál az igaz szerelemre ésatöbbi ésatöbbi......

Ajánlom azoknak, akik nem akarnak szívrohamot, stroke-ot, vagy egyéb izgalommal kiváltható megbetegedést szerezni maguknak. 

DE HOL AZ IZGALOM?!!????!?

Köszönöm a figyelmet!

E.

U.i.: Majd ha lesz kedvem, közlök veletek pár képet Skóciával kapcsolatban. Szeretlek titeket!

Stephen King

Kétségtelenül napjaink (és vélhetően a jövő) egyik legsikeresebb írója, a horrortörténetek császára. Nincs olyan ember, aki ne ismerné a nevét, akkor se, ha nem olvas. Ott van legalább egy tucat könyve a legkisebb könyvesboltban is, minden antikváriumban, a világ kb összes országában. Milliónyi rajongóval büszkélkedhet, beleértve engem, sőt még az apukámat is!, ennek ellenére mégsem ő a kedvenc íróm.


Rögtön meg is indokolnám, hogy miért nem.







A könyv, amin életemben a legtöbbet sírtam, a Cujo volt és az egyik nagyon nagy kedvenc könyvem (önálló bejegyzést is szentelek majd neki) a Sárkány szeme címre hallgat. Továbbá imádom A két Rose c. könyvét is. Határozottan megérdemlik a remekmű minősítést.


Nem kell velem egyet érteni, de én így látom King könyveit:


Az a véleményem, hogy van egy sémája. Amit a könyvei 90%-ában alkalmaz.


Először is: az eleje, a bevezetés, olyan mint Jókai. Kb az első 50-100 (a könyv vastagságától függ) oldalon semmi nem történik. Teljesen sablon és nem túl izgalmas (persze, értem én, hogy szükséges mert csak előzmények tudatában érted meg a többit, de akkor is).


A következő lépcsőfok: a bonyodalom. Itt már kezd izgi lenni a történet. Ez még teljesen ezen a síkon mozog, felpörög a történet, érdekes lesz, ésatöbbi, ésatöbbi.... Ez a rész teljesen korrekt.


És innentől jön a kedvenc részem: a tömény, színtiszta, idegfeszítő HORROR. Esküszöm, hogy ezek a részek isten jók!!! Amikor futkozik rajtad a hideg és nem tudod letenni a könyvet. Amikor minden kis zajra, ami a közeledből jön egekbe szökik a vérnyomásod és.... Nem részletezem, napokig tudnám dicsérni ezeket a részeket. Hatalmas jó!



Aztán az egész átvált egy gyomorforgatásba. És ezt a részét már nem díjazom. Persze, elolvasom, és talán pont azért nem szeretem, mert annyira élethűen írja le és tudom ezáltal elképzelni, hogy felfordul a gyomrom. Ezt a részét már csak feleannyira szeretem, mint a horrort.

Ebben a részben nagyon nagy átlagban történik egy szomorú haláleset. Egy kulcs/főszereplő halála. Ezt követően a mű tetőpontján van egy hatalmas vérengzés, egy olyan mítikus jelenség, ami megoldja a problémát, amivel a történet elején megismerkedhetünk.


Aztán jön a lezárás. Nyugis hangnem. Vissza a teljes valóságba és kb olyan a befejezés, mint a kezdetek. De itt már cseppet sem zavaró, mert ki tudod magad pihenni. Elgondolkozol a dolgokon. Aztán minden kezdődik elölről.



Tehát ez az én külön bejáratú véleményem Mr. King alkotói munkásságáról, és természetes, hogy nem kell velem egyetérteni. De kérem azokat, akik ezután meg akarnak lincselni, hogy gondolkodjanak el rajta. Mert valóságalapja van annak, amit leírtam.


Köszönöm a figyelmet! Véleményeket várok szeretettel!
E. és más Skóciában tartózkodó barátaim: vigyázzatok magatokra!

C.

Búcsú

Kedves Blogunk Olvasói!

Sajnos (már akinek és itt gondolok C.-re) elutazom to Scotland holnaptól, jövő vasárnapig. Búcsúzóul, még tervezek holnap írni, valami fincsi könyvecskéről nektek, de arra a pár napra amíg az én fenomenális és hihetetlenül tehetséges tehetségem nem vesz részt a blog kritikáinak gyarapításával, (őszinte részvétem) be kell érnetek C.-vel. (Jó ez csak vicc volt.) 

Ha létezik és ismerik azt a fogalmat Skóciában, hogy internet, igyekszem megosztani veletek pár képet. Ha tudok. Ha lesz gép. És elsősorban internet.

Szóóóóóóóvall.... Addig is jó sulit kívánok minden tanuló sorstársamnak és jó munkát minden dolgozó nem sorstársamnak. 

Szeretlek titeket... Bárkik is vagytok...

E.

Egy sötét úr halála

Újra  Laurell K. Hamilton rajongóinak kedveskednék egy másik könyvének véleményezésével, mégpedig a sötét urunk halálával.

A három egyáltalán nem a nagybetűs Happy End-es könyvem közé tartozik. Igen-igen. Három olyan könyvvel büszkélkedhetek, amelyik kissé sem rendelkezik boldog befejezéssel. Ebben a könyvben ne is várjuk el, hogy a szerelmesek egymásra találnak és a gonosz elnyeri méltó jutalmát.

Vigyázat!!! SPOILER!

Itt a szerelmes pár egyik tagja meghal, a gonosz pedig győz. Épp ezért tetszik. Végre nem egy olyan történettel állhat szemben az olvasó, aminek könnyű szerrel kitalálhatja az utolsó bekezdését, az első oldalból.

Érdekes dogok történnek a könyvben, igazán magával ragadó kisregény. Nem az a tipikus LKH könyv, de így is rendkívül élvezetes olvasmány lehet, aki kicsit fogékony a fantasy-ra. Fantasztikus lények, csodás varázslatok és meghökkentő történések tarkítják az írónő fantáziájának elbűvölő agyszüleményét.

Néhol kicsit vontatott, esetenként unalmas és laposan megírt, de ezt leszámítva a döntő oldalak azért "ott vannak a szeren". Meglepő fordulatokra csak a végén számítsunk. És persze azok a tipikus LKH-s bizarr dolgok nem hiányozhatnak a könyvből.

Köszönöm a figyelmet!!

E. 

Az elveszett hercegek

Elmorzsolom szemem sarkába gyűlt könnyeim maradékát, és rögvest neki is látok, hogy világba kiáltsam új kedvenc könyvem, ami megríkatott. Mestermű akadt szombaton a könyvtárban bóklászva a kezembe. Robin Maxwell - Az elveszett hercegek.

A regény alig 300 oldalas, és a történelem alighanem legnagyobb talánya és leghosszabb vitája - ami mindmáig tart és tisztázatlan - szolgál alapjául. Helyszínünk Anglia, történelmi esetünk pedig két kis herceg ( Edward, a trónörökös (13), és öccse, Dickon (10)), eltűnése a londoni Tower-ből. Hányattatott sorsukat a hatalmi harcok és ármánykodás fonja sűrűn körbe. Na és persze sok gyilkosság meg vér.


A kishercegek rejtélyéről William Shakespeare-en át rengeteg újság-, és regényíró dolgozta fel az esetet, a lehető legkülönlegesebb elképzelésekkel a kisfiúk sorsáról. Robin Maxwell korabeliségre, élethűségre és romantikára törekedett. Nyugodt szívvel biztosíthatom róla, hogy sikerült.


A regény ámulatba ejtő, az írónő feltünteti összes forrását, ami a zseniális könyve megalkotása közben alapul szolgált. Kétség sem fér hozzá, hogy remekül felépített könyvet tartok a kezemben. Ha nem sírtam rajta legalább kilencszer, akkor egyszer sem.


A bátorság, lovagiasság, királyi udvar, fényűzés és nyomor, a barátság, a kitartás, a legtisztább érzelmek megérzésekkel ötvözve valamint a legsötétebb ármány mámori egyvelege áll a történet fókuszában. Kifejezetten érdekes, szórakoztató és lebilincselő.


Soha nem gondoltam volna, hogy egy romantikus történelmi regényt ennyire szerethet az én abberált, szociopata lelkem, de a kedvenc könyvem lett.


Meleg szívvel ajánlom korosztálytól és kedvelt stílusoktól függetlenül MINDENKINEK, ugyanis soha nem szerettem a romantikus könyveket (nem is sűrűn olvastam), történelmi regény pedig még csak kezembe sem nagyon akadt, de ezt a könyvet őszintén imádom. Rajongok érte, és nem mondhatok róla mást. Izgalmas, egy felesleges betű nincs benne és csodásnak találtam a könyv hangulatát.Egyszerűen csak csodálatos!


Remélem akad olyan, aki ezek után el fogja olvasni és hasonlóképp fog érezni, mint én.

Köszönöm a pár percet, amit rém szántál és elolvastad! : )
C.

A burok

Stephenie Meyer-ről a nagy többségnek (sajnos) az Alkonyat könyvsorozat ugrik be. Én most egy nem annyira sablonos történetet szeretnék bemutatni, amiben több az izgalom, a dráma, a szerelem és a fantázia. 

Nem szeretném elárulni a történetet, de azt garantálom, hogy nagy izgalmakban részesülhet az olvasó. Személy szerint én kb. háromszor olvastam a könyvet és mindháromszor három nap alatt sikerült elolvasnom a könyvet. Már sárgulnak a lapjai. 

Sajnos ezt a könyvet is kivégezték egy nem rég megjelent filmmel. Még nem néztem meg, de nem is biztos, hogy meg szeretném. Elrontaná az illúziót. Amúgy is ha én kitaláltam magamnak, hogy az a szereplő hogy néz ki, a film csak tönkretenné azt.

Tehát, a könyv. A történet nagyon ötletes, futurisztikus. Egy elképzelt jövőkép, ahol nincs pénz és mindenki erkölcsös, bár ezek már nem az emberek, mert megszállta a Földet egy idegen faj. Kicsit kommunista, ha valaki meglátja benne, mivel ez a könyv is az erkölcsökre alapszik Egy világ ahol mindenki becsületes, nincs pénz, mindenki dolgozik, tehát megvalósíthatatlan. 

 Az emberek számára mostoha körülmények között egy lány menekül, de (nyilván) elkapják. Tovább nem is szeretném mesélni. A történet az önfeláldozásról, a kitartásról, szerelemről, bátorságról szól. Mindenkinek ajánlom, aki szeret sírni (alkalom adtán bőgni, visítani, bömbölni, ordítani) egy könyvön, szereti a romantikus sci-fi történeteket.

Köszönöm a figyelmet!!
E.

Ilyen is van!

A mai korosztályhoz képest, úgy érzem határozottan sokat olvasok. De van, amit az én gyomrom sem vesz be. A neve: Karin Slaughter.

Őszintén szólva, nem vagyok tisztában azzal, hogy pontosan miért vagyok képtelen elolvasni akár egyetlen művét is. Megpróbálkoztam egy könyvvel, aminek a címe Nadragulya. Előre szólok, hogy elborult elméknek, mint pl én, kifejezetten szimpatikus. Elolvasod a hátulját és tetszik. Aztán nekiállsz olvasni.


Figyelem! Spoiler veszély! Napokba telt, mire eljutottam benne az 50. oldalig (átlagosan max 3 perc/oldal gyorsasággal olvasok, órákig). A történetben a következő volt a cselekmény ez alatt a kis mennyiség alatt:



-tájleírás, egy városka fél története.
-szerelmi szál
-egy brutális gyilkosság
-és még a boncolás is belefért!


A boncolás során kiderült, hogy a halott nő, aki vak és mindenki ismerte a városban, különös kegyetlenséggel meggyilkolták egy büfé mosdójában. Egy kereszt alakban felvágták a hasát, majd megerőszakolták először a sebet (igen!!! a hasába vágott sebet!!!) majd a nőt, mondhatni, szokványos módon. Azt is megtudjuk, hogy ikertestvére van, aki rendőr és az állam másik végében kocsikázik hivatali okokból. Szóval elég pörgős az egész.


Mindezek ellenére is KÉPTELEN voltam olvasni, és feladtam a maximum 60.-70. oldal körül. Annyira unalmasan volt az egész tálalva, hogy megérteni nem bírom, hogy képes valaki ilyen fantázia mellett ennyire laposra megírni egy könyvet, hogy ne bírjam elolvasni?! Szörnyű volt.


Megkérdeztem másokat is, gondolván, hogy bennem van a hiba. Kiderült, hogy több ismerősöm is próbálkozott már az írónő könyveivel, és szintén nyögvenyelősre sikeredtek azok is. Pedig hallottam belőle részleteket (pl. otthoni abortusz tizenéves lányon, vállfával, bosszúból összevarratott vagina, stb.), de a visszajelzések alapján közel fél évig tartott egy ~300-400 oldalas könyv.


Azt hiszem az írónő jobban járna, ha eladná az ötleteit. Mert azok viszont.... irtózatosak, de jók.

C.

AB - ABszolút Anita Blake!!!

Akkor én most Eszti teljes ellentéte leszek, és bemutatom nektek a legkedvencebb írónőmtől az egyik legkedvencebb sorozatom. Mivel, nevezzük nevén, Laurell K. Hamilton,csodaszép írónő több sorozattal is büszkélkedhet: Az Anita Blake, vámpírvadász és a Merry Gentry sorozattal egyaránt.! :) Egyenlőre Anitával szeretném kezdeni.




A sorozat pillanatnyilag 16+2 kiegészítő kötettel rendelkezik. És - bár tüzetesen be kell vallanom, hogy én még nem értem a sorozat végére, de biztos forrásokból tudom, hogy - az utolsó részben sem unalmas! Hamilton bámulatos és mulattató szófordulatokkal kecsegtet oldalról oldalra, ami ötvözi a napjainkban oly népszerű vámpír-irodalmat, az akciót, a sci-fi-t, a romantikát és a néha perverzió határait feszegető, merész érzékiséget, erotikát, valami elképesztő módon.

Igazság szerint Anitának vannak elvei. Amik idővel megkopnak - a zsaru hivatásával együtt, ami nekem őszintén szólva nem tetszik. Hogy úton- útfélen, fúvel-fával kettyint, és alábbhagy a sorozat krimi jellege. Néhol eléggé csöpögős, fejünk felett összecsap a dráma, meg a nyál, és ha jobban belegondolunk, Anita pikk-pakk, új szupererő birtokába kerül, és leveri a naaagy, csúúnya főgonoszt, mint vak a poharat. Seperc alatt. Néhol, a 11. kötet körül, Anita megmaradt erkölcsei kegyetlenül idegesítőek.

De az az igazság, hogy ezek tudatában is L. K. H. könyvei tipikusan (terjedelemtől mentesen) 2 napos könyvek. Amit úgy kell értelmezni, hogy nem tudod letenni és teljesen mindegy, hogy 350 vagy 650 oldal, egy kötet sem fog egy hétnél tovább tartani, extra zsúfolt időbeosztás mellett sem, mert szó szerint rabul ejt Hamilton stílusa és az általam az imént felsorol negatívumok, csak többedszeri olvasás után tűnnek fel. Ha feltűnnek egyáltalán magadtól.... Hamilton annyira jól csinálja, hogy garantáltan élvezni fogja, minden korosztály. Ezek a vámpírok nem járnak a fényben, nem csillognak, mint a homokzsák, kegyetlenül táplálkoznak, nem mókust zabálnak önsanyargatás céljából, hanem sztriptíz clubot vezetnek, nemi életet ápolnak és hatalommal bírnak.

Még egy dolog, ami nálam kicsapta a biztosítékot..... Vannak ugye az emberek, a vámpírok, meg persze az elmaradhatatlan színpadi kiegészítő: a vérfarkas. Ezek mellett rögtön az első kötetben vérpatkányok, majd vérleopárdok, vérhiénák, vérkutya, VÉRHATTYÚ, ésatöbbi.... Na ez. Ez már sok.... Csak nem eléggé ahhoz, hogy letegyem miatta a könyveket. Egyszerűen csak... KÉPTELENSÉG! (:


Szóval minden ellenére, sokkal több pozitívum, mint negatívum, 10/9,5 pont az írónőnek meg osztatlan siker és örök élet!
Isten óvja a királynőt! Köszönöm a figyelmet! :))
C.

A könyvtolvaj

Erről csak pozitívan lehet írni. Markus Zusak, az író, fenomenálisat alkotott. Épp ezért ezt a bejegyzésemet nem is szándékozom terjedelmesre szabni és nem kívánom a történet egyetlen részletét sem elárulni. Minden maradjon meglepetés. Amúgy sem izgalmas egy történet sem, ha már ismerjük.

Ha valaki szereti a II. világháborút és nem arra kíváncsi, hogy mikor mi történt, hanem arra, hogy a háborút hogyan éli meg egy tizenéves fiatal lány, feltétlenül el kell olvasnia. Sok helyen megindító, elgondolkodtató. A borítóján láthatjuk is, hogy sorsfordító könyv. Bennem is megváltoztatott egy kicsikét. Jó, persze nem véglegesen, csak arra az időre, amikor olvastam és a hatása alatt voltam. 

Őszintén szólva, már a borítójába szerelmes lettem. Pláne a történetébe. Most abszolút favorit. Az egészben az az érdekes, hogy a történet nem a kislány, Liesel szemszögéből íródott, nem ő meséli el a saját történetét, hanem a Halál, aki eljön a lelkekért, és többször találkozik a kislánnyal, figyeli őt a szabadidejében, belelát a jövőjébe. A történetben nincs köntörfalazás, nem húzzák az ember agyát, ha valami történik azt kerek perec elárulja az író.

A történet maximálisan összeszedett és jól felépített. A befejezés tökéletes. Minden mondata az, ha belegondolok. Egyszerűen és nagyszerűen az.

Ajánlom mindenkinek!

E.

A földkerekség legrosszabb könyve

Biztos sokan olvastátok, vagy szeretnétek elolvasni az Ötven árnyalat c. trilógiát. A helyetekben nem tenném. Annyira boldog voltam, mikor végre befejeztem, de ha egyszer már elkezdtem valamit elolvasni, akkor már a végére kell, hogy érjek. Nos ez a közel 2000 oldalnyi "tömör gyönyör" került terítékre.

E. L. James hihetetlen fantáziájára alapuló könyveit mára az egész világ isteníti. Kivétel az, aki nem egy naiv tízen éves lány, aki nem csak hogy nem járt fiúval, de még csak nem is beszélgetett el komolyabban egyel sem.
A történet egy fiatal nőről szól, aki nem tudja eldönteni, hogy a milliárdos, jóképű, ámde rendkívül szadista jellemű "istenpasi"-val együtt legyen- e. Szerintem egy videoklipnek is nagyobb története van, mint a három könyvnek összesen. Az első 600 oldalban 5-10 oldalanként egy "durva" szexjelenet tanúi lehetünk. Az utolsó 100-150 oldalban pedig az írónő igyekezett és szándékozott egy kis izgalmat vinni a történetbe, bár ezek a vérpezsdítő részek nem tartanak tovább pár oldalnál, ami elveszi az értékét az "izgalmas résznek".
Ami a legjobban zavar, hogy a könyvekben nem szerepelnek leíró részek. Több dologra is kíváncsi lettem volna. Különösen a bálok és az esküvő részleteire és a szereplők tulajdonságait is jó lett volna megismerni. Bár valószínűleg azért nem írta ezeket meg az írónő, hogy a "rendkívül olvasott" kislányok is elolvashassák.
Irodalmi értéke nincs. Millió szám jelennek meg sajnos az ilyen szemét könyvek, ezzel elnyomva az igazi értékeket.

Akinek tetszik ez a könyv, kérem sürgősen vegyen a kezébe Karen Rose-t (ha szereted a romantikus krimit), esetleg Nora Robert-et (ha a tömény romantikát hiányolod). 

Szívesen szidnám még ezt a trilógiát, de nem érnék a végére. Köszönöm a figyelmet!

E.

Joanne Harris

A Csokoládé, a Csokoládés barack, Ötnegyed narancs, Aludj, kislány! , Szederbor és még sorolhatnám bestsellereit ennek a csodálatos nőnek.

Fókuszba pedig, mi mást, mint az én kedvenc Joanne Harris könyvemet helyezném, a Rúnajeleket.

Szögezzük le, hogy imádom a mitológiákat. Főleg a görögöt. Meg a keltákat..... és persze a vikingeket! A minap vitába bonyolódtam egy barátommal, akinek épp kölcsönadtam a szóban forgó Rúnajelek c. elég vaskos könyvet. Vitánk tárgya a mitológia volt. Ő azt állította, hogy a viking mitológia, legalább annyira, ha nem jobban ismert, mint a görög. Természetesen cáfoltam. 

Ez a fantasztikus és igazán csodálatra méltó könyv pedig bevezetett engem is a viking hiedelmek birodalmába. És én azt mondom, megérte.

A könyvbe első pillantásra beleszerettem. Amint elmentem mellette a könyvesboltban már tudtam is, hogy "Ó istene, nekem ez KELL!" 

A könyv első mondat: " Hétfő reggel, hét óra, ötszáz évvel a Világvége után, és megint koboldok fosztogattak a pincében..." 

Tele van mesebeli lényekkel és történésekkel, egész realisztikus megközelítésben. Mindig ámulatba ejtettek azok az írok, akik egy teljesen új világ voltak képesek körénk varázsolni. Akik új képességekkel tudták felruházni egy-egy szereplőt, vagy teljesen új lényeket álmodtak meg. Akár könyvben, akár filmvásznon. Joanne Harris egy új világképet festett. Akkor is, ha mindezt mitológiai alapokon tette.

Vicces, furfangos, izgalmas és elkápráztató ez a könyv, sőt néhol még romantikus is. Az alaptörténet egyszerű és azok számára is érthető, akik a könyv kinyitásának pillanatáig nem kerültek kapcsolatba a mitológiával. Persze, nem jössz rá az előismeretek nélkül, hogy ki melyik isten meg stb. de mindent elmagyaráznak, tehát kusza nem lesz.

A főhősünk egy kislány, aki egy álmok, mágia és káosz ellenes világba születik, a káosz rúnajelével a karján. Természetesen kiközösítik a falusiak, magányában egy különc, félszemű idegennel barátkozik, aki viszont sokat tud a mágiákról és sok mesét ismer. És aki egy nap egy teljesen új világba vezeti el. Ahol aztán kiderül, hogy természetesen a 14 éves kislányunkon múlik a világ sorsa és élete (és sok más élete is) egy hajszálon, és a kislányon függ. És egy háború végkimenetelén......

A kislányt körülveszik az ármány, a varázslat és a bonyodalmak.

Szerintem mind a 656 oldalt megérte. De persze biztosan akad olyan, akinek túlságosan meseszerű. Ember.... mondom MITOLÓGIAI alap. Nehogymár tankokat várj egy ilyen háborúba!!

Ha esetleg valaki már olvasta, szívesen fogadom az Ő véleményét! (: És remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést a mű iránt.

Köszönöm a figyelmet! ((:

C.

Dosztojevszkij*

Aha. Szóval szeretjük az irodalmat. Meg a tanárt is. (Szarkasztikus voltam.)


Kezdjük az elején. A tanév elején. Új irodalomtanár. Lediktálja a kötelezőket. És az ajánlottakat. Ami úgy néz ki, hogy kb mindenkinek kell egy művet választani, elolvasni és kiselőadásban leadni az osztálynak. Na mármost.... Mi vagyunk olyan lelkiismeretesek, hogy nem csak rövidítettbe olvassuk el, aztán kész, hanem TÉNYLEG elolvassuk.


Sors keze: Eszti is meg én is Dosztojevszkij-t kaptunk. Eszti: A félkegyeműlt, én: A Karamzov testvéreket.


Többet nem olvasok Dosztojevszkij-t. Soha. Valamivel több, mint egy hete kezdtem az első kötetet. Alásan jelentem: elértem a 70. oldalt. Átlagonsan kb naponta olvasok ennyit egy könyvből.... Pusztán pöttyet nehéz és értelmetlen. Már most tudom, hogy nem sok értelme lesz.... Csak érzem és kész. De reméljük, hogy nem lesz igazam. Eszti is max a 80. oldal környékén tarthat. Teszem hozzá: alapból is 2x gyorsabban olvas, mint én. és istenigazából kb 5 napja kezdtem el rendesen nekiállni az olvasásnak.


Egyenlőre semmi izgalmas nem történt, de már most tudok 5 életrajzot.... ha az egészet le kell adnom kb teleír az osztály egy egész füzetet. Csak 1-1 ember életrajzával.... Nade sebaj. Remélem lassacskán történik is valami.


Viszont a 40. oldalon nagyon szép monológot találtam. A realista emberről és a hitről. Az speciel kifejezetten tetszett. Szép volt. Lehet, hogy meg is tanulom. (: De persze, ez nem túl valószínű.


Ha történt is valami, vagy megváltozik a véleményem, azonnal jelzem. Egyenlőre nem ajánlom senkinek, csak azoknak, akik szeretnek hosszú, tömött sorokban sok oldalt olvasni a semmiről.


Ha végeztem, szólok és megírom a kritikát is.


Szép napot, kisemberek! (:


C.

Hello halandó!! :)

Először is köszönet, hogy megnézted az oldalt! (:

Ezt a blogot azért hoztuk létre, hogy kritizáljunk. 

Tisztázzuk, hogy kétféle kritika létezik: a miénk és a helytelen. Ez azt jelenti, hogy vagy egyet értesz velünk, vagy másképp látod a világot. Az nem baj. 

Írd meg Te is a véleményed! Mi csakis a saját tapasztalatainkat osszuk meg veletek. Már olvasott könyvekről alkotott véleményünknek és már látott filmekkel kapcsolatos tapasztalatainknak adunk itt hangot.

Szívesen veszünk minden ajánlatot! Kérdezd meg bátran véleményünket! Bármilyen filmről vagy könyvről, zenéről... akármiről lehet szó, mi őszintén véleményezni fogjuk neked! Ha nem tetszik, az már más tészta.

Remélem szerzünk majd értékes perceket nektek és jó szórakozást kívánunk az oldalhoz! (:

Üdvözlettel:
C.