Ilyen is van!

A mai korosztályhoz képest, úgy érzem határozottan sokat olvasok. De van, amit az én gyomrom sem vesz be. A neve: Karin Slaughter.

Őszintén szólva, nem vagyok tisztában azzal, hogy pontosan miért vagyok képtelen elolvasni akár egyetlen művét is. Megpróbálkoztam egy könyvvel, aminek a címe Nadragulya. Előre szólok, hogy elborult elméknek, mint pl én, kifejezetten szimpatikus. Elolvasod a hátulját és tetszik. Aztán nekiállsz olvasni.


Figyelem! Spoiler veszély! Napokba telt, mire eljutottam benne az 50. oldalig (átlagosan max 3 perc/oldal gyorsasággal olvasok, órákig). A történetben a következő volt a cselekmény ez alatt a kis mennyiség alatt:



-tájleírás, egy városka fél története.
-szerelmi szál
-egy brutális gyilkosság
-és még a boncolás is belefért!


A boncolás során kiderült, hogy a halott nő, aki vak és mindenki ismerte a városban, különös kegyetlenséggel meggyilkolták egy büfé mosdójában. Egy kereszt alakban felvágták a hasát, majd megerőszakolták először a sebet (igen!!! a hasába vágott sebet!!!) majd a nőt, mondhatni, szokványos módon. Azt is megtudjuk, hogy ikertestvére van, aki rendőr és az állam másik végében kocsikázik hivatali okokból. Szóval elég pörgős az egész.


Mindezek ellenére is KÉPTELEN voltam olvasni, és feladtam a maximum 60.-70. oldal körül. Annyira unalmasan volt az egész tálalva, hogy megérteni nem bírom, hogy képes valaki ilyen fantázia mellett ennyire laposra megírni egy könyvet, hogy ne bírjam elolvasni?! Szörnyű volt.


Megkérdeztem másokat is, gondolván, hogy bennem van a hiba. Kiderült, hogy több ismerősöm is próbálkozott már az írónő könyveivel, és szintén nyögvenyelősre sikeredtek azok is. Pedig hallottam belőle részleteket (pl. otthoni abortusz tizenéves lányon, vállfával, bosszúból összevarratott vagina, stb.), de a visszajelzések alapján közel fél évig tartott egy ~300-400 oldalas könyv.


Azt hiszem az írónő jobban járna, ha eladná az ötleteit. Mert azok viszont.... irtózatosak, de jók.

C.