Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Már régóta érik ez a bejegyzés (kb. 3 napja) egy szülinapomra kapott könyvemről (Cintitől kaptam még tavaly)  Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei c. könyv Ransom Riggs gondozásában. 

Egy rejtélyes sziget 

Egy elhagyott árvaház 

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek. 

Egy igazi különlegesség. Ha jól rémlik nagyjából két nap alatt végeztem vele. Lebilincselő, fantáziadús, érdekes. Élvezetes olvasást nyújt bárkinek, felnőttnek, fiatalnak egyaránt, csak az illető legyen nyitott a furcsaságra.

Az egyik legjobb dolog a könyvben, hogy a benne szereplő képek (mert hogy "illusztrált") nem a   történet után keletkeztek, hanem az író és barátai, családtagjai hoztak el érdekes fotókat kiárusításokról, garázs vásárokról, bolhapiacokról, és ezen képek köré íródott a történet. Igazán magával ragadó. Előfordult, hogy csak a képet nézegettem, elemeztem pár percig, és csak azután olvastam tovább. Persze a végén, már ezt nem lehetett, az izgalom miatt.

Tökéletes a könnyed délutánokra, elalvás előtt, jó időben, rossz időben, irodalom órán, ha szomorú vagy, vagy ha boldog. Bármikor!

Be kell valljam, egy dolog bosszant. Hogy még nincs folytatása....

Remélem, sokan elolvassátok majd. Szép estét!

E.

World war Z - Zombiháború

Ez a könyv nagyon sokat jelent nekem. Maga az, hogy a könyvespolcomon van. Az ember, akitől kaptam, és az ember, aki tőlem kapta. Ebben a könyvben rengeteg van. Történetileg, a második világháború után játszódik, és rémisztően valósághű. Ez a könyv, Max Brooks alkotása. Lenyűgöző. Szeretem.

World war Z - Zombiháború

Az egész könyv egy hatalmas interjú. Sok, különböző emberrel. Van, akikkel csak egyetlen közös pontjuk van. Ez pedig nem más, minthogy túlélték a zombiháborút.

A könyvben az író, szinte minden nemzetiséghez tartozó emberrel készít legalább egy interjút. Roppant érdekes, és logikus, kronológiailag teljesen helyes a felépítése. A szerkezet nem hiányos, mindenre kitér és érdekességek sokaságával van megfűszerezve. A fordító és a szerző külön lábjegyzetben megjegyez minden háttér információt, ami roppant praktikus és sokban megkönnyíti az olvasók dolgát.

A szerző egy rövid bevezető után az alapokról kezdi a történetet, a nulladik beteggel, bár az ő megfertőzése körül továbbra is sötétség van. A továbbiakban azonban szép gondolatmenet alapján rendezi le a dolgokat, kezdve a vírus terjedésével, a káoszon át a különböző megoldásokig. 

A mű maga félelmetesen valósághűre sikeredett szerintem, fiktív mivoltát figyelembe véve is. Ha jól tudom, Brad Pitt új, zombis filmjének alapja ez a könyv. Hát, roppant kíváncsi leszek rá..... (nem, cseppet sem állok szkeptikusan a dolgokhoz, dehogy...). De lesznek vele szemben elvárásaim. 

Ez a könyv tipikus példája a "ribanc könyv"-nek. Ez is egy olyan könyv, amin mindenki végigmegy. És egy kezemen meg tudom számolni, hogy a sok emberből, amihez kb 4 kéz is kevés, hogy megszámolja, hánynak nem nyerte el a tetszését. 

Érdekes a történet, jól felépített menet, kitűnő megfogalmazás, ötletesség jellemzi Max könyvét. Csak ajánlani tudom. Főleg azoknak, akik szeretnek izgulni egy könyvön és bírják a zombis jelenetek tömkelegét!

Köszönöm szépen a figyelmet és ne hagyd, hogy zombivá tegyenek!! (:

C.

A halál kémiája

Tavaly nyáron egy érdekesnek ígérkező könyvet véltem felfedezni egy Alexandrában kóvályogva. A borítón szürke bőrű, szőke hajú nő feküdt, és rikító, nagy betűkkel volt feltüntetve fölötte, hogy "A halál kémiája", alatta pedig az írója, Simon Beckett. Így rögvest el is határoztam, ha törik, ha szakad, azt a könyvet megszerzem. És így is lett.

Mint aztán az a könyv hátuljából kiderült, a történetünk főhőse egy vidéki orvos lesz, aki anno igazságügyi orvosszakértő dolgozott (olyan, mint a népszerű sorozat, a Doktor Csont - Dr. Brennen-je). 

Csakhogy a nyugodt. vidéki élet álcáját lebomlasztja egy kisfiú nem épp kellemes felfedezése. Amit a borítón kicsit finomabb formájában láthatunk viszont. Így aztán újra a halottakkal kell "beszélnie" főszereplőnknek. 

Azokat a részeket különösen szerettem a könyvben. Egyszerűen imádtam minden pici, profi megmozdulását, amit olyan "konyhanyelven" írt le Mr. Beckett, hogy minden olvasni tudó, halandó ember is megérthesse, doktori diploma nélkül is. De mégsem érez az olvasó egyetlen szót sem oda nem illőnek, és még csak olyan érzése sem lesz, hogy "ezt biztos valami nagyon bonyolult szakszóval kellett volna kifejezni, csak nem tette, hogy az egyszerű ember is megérthesse". 

SPOILER VESZÉLY!!!!!

A bonyodalmak akkor kerekednek ki igazán, mikor világossá válik előttünk, hogy egy sorozatgyilkos van a háttérben. Érdekes dolgok kerekednek ki belőle, és roppantul tetszik a krimi jellege, mert ebben a történetben, mint az a végén kiderül, nem egészen ismeretlen előttünk a gyilkos kiléte. És még utána sem ül el a por! A történet végén dobni fogsz egy triplaszaltót csukamozdulattal, mikor kikerekedik a főgonosz az egészből.

 Egyszerűen szépen és összetetten megszerkesztett, sok bonyodalommal, cseppet sem bonyolult megvilágítással és érthetően kifejezve.

Természetesen itt is kapunk egy kis romantikát, hiszen - akárcsak a halál - ez is az élet egyik legalapvetőbb eleme. Nem szeretnék túl sokat elárulni, de nem éppen idilli lesz a románc és sokkal inkább még pezsgőbbé varázsolja a művet, mintsem egyfajta megnyugvást, biztos és sérthetetlen pontot kínálna.

Lenyűgözőnek találtam a könyvet, kettő napomba telt, mert nem bírtam letenni. Természetesen vannak benne szomorú és kevésbé izgi részek, de ha az egész úgy pörögne, mint a csúcspontjai, minden olvasó szörnyet halna a könyv felénél. Azt meg ugyebár senki sem akarja.

Nyugodt szívvel ajánlom minden krimi-, és orvososdi kedvelőnek, mert garantálom, hogy tetszeni fog nekik ez a könyv! Mesteri munka!

Köszönöm a figyelmed, kedves olvasó, örülök, hogy itt voltál és remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésed! (:

C.

A nemlétező szavak enciklopédiája

Roppant érdekes könyv akadt egy ideje a kezembe, az Ulpiusház-ban bóklászva. Pici, nem valami vastag, rikító türkiz borítóján pár montázsolt kép. A legérdekesebb mégis a címe volt: A nemlétező szavak enciklopédiája. Most azt hihetnéd, hogy tele van értelmetlen szavakkal az egész, mögötte meg tengernyi magyarázat, hogy akkor most mi mégis mit jelent. Valójában pedig teljesen más....

A szerző, Inczédy Tamás, tehát igen, magyar. Mert magyar íróktól is kaphatunk remek műveket! Nem csak a külföldiektől. Üzenném ezt minden Amerika- és Anglia majmoló kis....lánynak.

Kinyitottam a könyvet, és olvasni kezdtem a legelejét:

"Az autóm? Sárga kispolszki. Érző lény, de tényleg. Neve is van: Tragacs. Szeretem."

Őszintén szólva, már itt éreztem, hogy nekem ez a könyv iszonyatosan nagyon tetszene. Ott abban a szent pillanatban el is határoztam, hogy akár meg is gebedhetek, és ha életem utolsó mozzanata is, ez a könyv akkor is az enyém lesz. valahogy pont olyan ostobának éreztem, hogy megérintette lelkem, és tudtam, valahogy éreztem, hogy ez a könyv olyan lesz, mint a lelki társam. :D

Nem lehet publikusan olvasni. Irtó hülyén nézel ki a vonaton, amikor egyszer csak felnyerítessz, majd nem bírod abbahagyni a röhögést perceken át - amikor teszem hozzá, teljesen egyedül ülsz. Furcsán fognak rád nézni az emberek. Mégis azt kell, hogy mondjam, megérte.

Történetünk leginkább főszereplőinek nevezhető fazonjai, szám szerint öten vannak: Pötyke, Rudi, Géza bá', Kígyó és Rousz Endre. Aztán a csapat bővül majd még öt emberrel, de azt már nem írom le, mert az túl nagy spoiler, hogy kik ők, és miért kerülnek a középpontba.

A regény maga pedig a 12 kötetnyi, rózsaszín bőrborítással rendelkező könyv körül forog, ami telistele van nem létező szavakkal. Amit eredetileg senki nem akart kiadni. és amit aztán mégis mindenki szeretne magáénak tudni.

A mesterműnek (szerintem nyugodtan hívhatjuk annak) továbbá van autós és nem autós, üldözési és menekülési jelenete, rengeteg humorral, E/1-ben megírva, amiben szintén sok kreativitást látok, ugyanis 5 különböző "én" szerepel benne. Nem kell megijedni, cseppet sem zavaros tőle a kép.

Mindazonáltal, a történetet roppant eredetinek, lehengerlőnek és látványosnak találom. Bocsánat a ronda szóhasználatért, de nekem valami kibebaszottul nagyon tetszik! olyan humorral van megírva, ami már önmagában is épp elég vicces, de mégis olyan poén maga az alaptörténet is, hogy nem csoda, ha nem bírom megállni nyilvánosságban sem, és könnyesre röhögöm magam rajta.

Összegezve, tényleg, hatalmasat alkotott az alig 183 oldalas regényben Tamás, és remélem kapok még tőle könyvet a kezembe. Garanciát mernék rá vállalni, hogy az is legalább ilyen élvezetes lesz! Gratulálni tudok csak, kedves Tamás! (:

Köszönöm az időd, amit rám szántál és elolvastad az ajánlóm, és remélem a könyvet is megkörnyékezed, mert igazán nagyon megéri! (:

C.

Szexmozi

Terítéken, az imént befejezett olvasmányom Fehér Klárától, a Szexmozi. Rövidebb, hosszabb történetek, egy kitűnő magyar írónő gondozásában. Tanulságos és vicces novellácskák, kétpercesek, pársoros alkotások jelennek meg a rövid terjedelmű könyvecskében.

Aki olvasott már Fehér Klárától bármit is, tudja, hogy az írónő mindent könnyed humorral kezel, bájosan írja történeteit. Mindenki visszautazhat az írónő fiatalkorába a történeteivel. (Pár éve elolvastam a Bezzeg az én időmben c. regényét, és azt is imádtam, ezért döntöttem úgy, hogy olvasok még valamit az írónő tollából)

Az író mondja: Ez a könyv sok mindenről szól. Arról is, hogy mit lát egy férj egy amerikai szexmoziban, hogy kölcsönadjuk-e Feriéknek a magnót, hogy visszajön-e önként a görög fogoly, akit egy napra szabadon engedtek, hogy eljut-e az ember Dániába, és hogy elférünk-e majd az autóbuszon kétezerben, amikor már hatmilliárd ember él a Földön…Annyiféle érzés, indulat és hangulat van ezekben a kis történetekben, hogy most amikor leteszem a tollat, eszembe jut szeretett tanárnőm, Amália néni, akitől tizenkét éves koromban a magyar nyelvet és irodalmat tanultam. „Kislányok – mondta Amália néni –, kétféle irodalom van. Lírai és epikai. Líra, amikor a költő elmondja érzéseit, epika, amikor leírja a körülötte levő világot.” "Amália néni, kérem – nyújtóztam én az első padból –, és mi van akkor, hogy a költőre úgy hat a külvilág, hogy érzéseivel összekeveredve mondja el őket?" „Ülj le, fiam, hülye vagy. Ha én ezt nem mondtam, akkor ilyen nincs.” Még szerencse, hogy nem hittem el neki.

Ha van egy pár szabad percünk, nyugodtan kinyithatjuk a könyvet és elolvashatunk egy "eszme-frissítő" sztorit. Tényleg feldobja az ember napját. Hangulatteremtő és jó kedvem lesz tőle. Sajnálom, hogy vége lett. Tervemben áll még sokat olvasni Klári néni könyveiből (már meg is rendeltem egyet), mindenképp jó olvasmány.

Remélem, hogy minél többen elolvassátok majd ezt a könyvet, mert érdemes.

E.