A halál kémiája

Tavaly nyáron egy érdekesnek ígérkező könyvet véltem felfedezni egy Alexandrában kóvályogva. A borítón szürke bőrű, szőke hajú nő feküdt, és rikító, nagy betűkkel volt feltüntetve fölötte, hogy "A halál kémiája", alatta pedig az írója, Simon Beckett. Így rögvest el is határoztam, ha törik, ha szakad, azt a könyvet megszerzem. És így is lett.

Mint aztán az a könyv hátuljából kiderült, a történetünk főhőse egy vidéki orvos lesz, aki anno igazságügyi orvosszakértő dolgozott (olyan, mint a népszerű sorozat, a Doktor Csont - Dr. Brennen-je). 

Csakhogy a nyugodt. vidéki élet álcáját lebomlasztja egy kisfiú nem épp kellemes felfedezése. Amit a borítón kicsit finomabb formájában láthatunk viszont. Így aztán újra a halottakkal kell "beszélnie" főszereplőnknek. 

Azokat a részeket különösen szerettem a könyvben. Egyszerűen imádtam minden pici, profi megmozdulását, amit olyan "konyhanyelven" írt le Mr. Beckett, hogy minden olvasni tudó, halandó ember is megérthesse, doktori diploma nélkül is. De mégsem érez az olvasó egyetlen szót sem oda nem illőnek, és még csak olyan érzése sem lesz, hogy "ezt biztos valami nagyon bonyolult szakszóval kellett volna kifejezni, csak nem tette, hogy az egyszerű ember is megérthesse". 

SPOILER VESZÉLY!!!!!

A bonyodalmak akkor kerekednek ki igazán, mikor világossá válik előttünk, hogy egy sorozatgyilkos van a háttérben. Érdekes dolgok kerekednek ki belőle, és roppantul tetszik a krimi jellege, mert ebben a történetben, mint az a végén kiderül, nem egészen ismeretlen előttünk a gyilkos kiléte. És még utána sem ül el a por! A történet végén dobni fogsz egy triplaszaltót csukamozdulattal, mikor kikerekedik a főgonosz az egészből.

 Egyszerűen szépen és összetetten megszerkesztett, sok bonyodalommal, cseppet sem bonyolult megvilágítással és érthetően kifejezve.

Természetesen itt is kapunk egy kis romantikát, hiszen - akárcsak a halál - ez is az élet egyik legalapvetőbb eleme. Nem szeretnék túl sokat elárulni, de nem éppen idilli lesz a románc és sokkal inkább még pezsgőbbé varázsolja a művet, mintsem egyfajta megnyugvást, biztos és sérthetetlen pontot kínálna.

Lenyűgözőnek találtam a könyvet, kettő napomba telt, mert nem bírtam letenni. Természetesen vannak benne szomorú és kevésbé izgi részek, de ha az egész úgy pörögne, mint a csúcspontjai, minden olvasó szörnyet halna a könyv felénél. Azt meg ugyebár senki sem akarja.

Nyugodt szívvel ajánlom minden krimi-, és orvososdi kedvelőnek, mert garantálom, hogy tetszeni fog nekik ez a könyv! Mesteri munka!

Köszönöm a figyelmed, kedves olvasó, örülök, hogy itt voltál és remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésed! (:

C.